Öklömnyi darabok vannak a levelekbe csavarva. Id. Kovácsnál nem múlhat el vasárnap töltött káposzta nélkül. Az öreg, miután '45-ben hazagyalogolt Buchenwaldból, megfogadta: nála nem lesz nélkülözés.
- Mi újság Bp-en, Bence? Elkezdtél dolgozni?
- Az indiaiak nyitottak egy új SSC-t. Kivásárolták a franciákat, leléptem a lengyelektől. A románoknak nem kellettem, a csehekhez nem akartam. Kijöttek az egyetem elé, felállították az asztalaikat, tömött sorban várakoztunk. Csak az életképeseket vitték. Jók a körülmények a 3 műszakban, 120 percenként fel lehet állni, naponta kiengednek wc-re, csak egyet tilos: csapatban gyülekezni és pusmogni, mert az az agymenésük, hogy szervezkedünk. A supervisornak (egy kárpátaljai srác kápónak hívja) akkor kell jelenteni, ha magánlevelet akarsz írni. Egy hodályba vagyunk terelve, van étkezési jegy, az értékes holmikat és ékszereket nem lehet kinn tartani, arra ott a zárható box. Állítólag még a németek fejlesztették ki...
- „Mennydörgős haragom! bömbölé s elfúladt, Elfojtá szavait az erős indúlat. Karjának inai mind letágultanak, Dereka megrokkant... megölé a harag."
A halál csendje borul a házra, melyet nagysokára a sarokban ülő nagymama rezignált hangja tör meg:
- Nincs új a nap alatt, kisunokám. Az SS-t értem, de a Kommandót mióta írják C-vel?
