Proudly sponsored by the Shared Service Centers' World Association
Nagy darab húsok voltak az öklömnyi levelek közé téve ráadásnak. Az idősebb Fullajtáréknál Toldon nem múlhatott el vasárnap töltött káposzta nélkül. Az öreg, miután '45 nyarán csont és bőrre aszalódva hazagyalogolt Buchenwaldból, megfogadta, hogy amíg él és mozog, az ő asztalánál nem lesz nélkülözés.
- Aztán mi újság ott a nagy Budapesten, Bence? A diploma megvan? Elkezdtél már dolgozni?
- Az indiaiak nyitottak egy új SSC-t, azaz kivásárolták a franciákat, ezért próbaidő alatt leléptem a lengyelektől. A románoknak nem kellettem, a csehekhez meg nem akartam kerülni. Kijöttek az egyetem elé, felállították a kis asztalaikat, ott kellett tömött sorban várakozni. Azt mondták, hogy csak a legéletképesebbeket viszik el, a többiek ne is számítsanak semmi jóra. Három műszakba vagyunk beosztva egy bolgár mozgássérült lánnyal és a bosnyák vőlegényével, illetve nem tudom, mi van köztük, mert az illető transznemű. Kiválogatásnál ez plusz pontot ért, ezért nem szedték ketté őket. Amúgy nem önszántukból kerültek ide, hanem egy páneurópai kvóta-csere program keretében. Egész jók a körülmények, minden 120 perc után fel lehet állni, és naponta kétszer kiengednek wc-re, csak egyet tilos: csapatokban gyülekezni és pusmogni, mert az az agymenésük, hogy szervezkedünk. A supervisornak (egy kárpátaljai srác kápónak hívja, de nem tudom, mit jelent) csak akkor kell jelenteni, ha magánjellegű levelet akarsz írni. Egy nagy hodályba vagyunk terelve, van hidegétkezési jegy, az értékes holmikat és az ékszereket pedig nem lehet kinn tartani az asztalon, arra vannak a zárható boxok. Erről már máshonnan is hallottam, állítólag még a németek fejlesztették ki...
- „Mennydörgős haragom!” bömbölé s elfúladt, Elfojtá szavait az erős indúlat. Buzgányát az asztal közepére csapta, Hogy a vaskos deszka béhorpadt alatta... Jaj e volt - jaj e volt utolsó ereje! Tántorog a lába, szédeleg a feje. Bence sajditá, hogy rosszul lesz a dolog, Látta már előbb, hogy szeme vérben forog, Látta halántékin hogy’ felduzzadt az ér, Mint egy kifeszített középszerű kötél. Most meg, amint látja színe változását, Kékülő ajkának görcsös vonaglását, Összerogyó térdét - szalad sebességgel S megölelve Toldit tartja, ne essék el. Kínosan vergődik egy lócához vele. Nincs a nagy vitéznek jártányi ereje, Karjának inai mind letágultanak, Dereka megrokkant... megölé a harag.
Mélységes, éteri csend borult a házra, amelyet nagy sokára a sarokban ülő nagymama rezignált hangja tört meg:
- Nincs új a nap alatt, kisunokám. Az SS-t értem, de a Kommandót mióta írják C-vel?
