Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Cunci Kapitány. Mint mindannyiunk a B2B-ben, ő is másképpen volt hülye. Az volt az agymenése, hogy munkavégzésével hozzájárul megbízója eredményességéhez. 

Mikroökonómia órán, majd pragmatikus vezetői által (akiknek száma elenyésző volt, de ezzel nyilván csak Ő volt így) az értelmi képességeihez illesztett egyszerű, ámde hatásos módon tették világossá a cégben betöltött szerepét: jelenlétével egyszerre járul hozzá a bevétel/haszon/fedezet/érték, valamint a költség termeléséhez. Cél a kettő egyenlegének előbbi felé terelése.

Egy idő után feltűnt neki, hogy kizárólag utóbbi esetében, kiváltképp, amikor ezt kicsinyes, számon kérő módon vetik szemére, elhangzik egy ún. "tulajdonosi szemlélet" gondolatalakzat, nála egy szinttel kevésbe beosztottak által. Rövid idő alatt ez szinonímájává és előkészítőjévé vált minden épeszű gondolat/ötlet/kezdeményezés/ javaslat elutasításának.

Egy szép napon Cunci szembe találta magát két, 30-as éveiben járó, műszaki egyetemen,  akkreditált, nappali képzést (nem hevenyészett sales tréningeket) abszolváló, startup céget gründoló és fejlesztő fiatalemberrel, akik magukat szintén "tulajdonosként" aposztrofálták.

Cuncival forogni kezdett a világ...

folyt. köv.